-
1 ἈΚΟή
ἈΚΟή, ἡ (ἀκούω). 1) der Sinn des Gehörs, διεφϑαρμένος τήν ἀκοήν, taub, Her. 1, 38; ἀποστέρησις ἀκοῆς Thuc. 7. 70; oft bei Plat. in Vrbdg mit ὄψις, z. B. Phaed. 65 b; δι' ἀκοῆς αἰσϑέσϑαι Legg X. 900 a; ἐπιστήμην ἔχειν διὰ τῆς ἀκ. Isocr. 12, 150. – 2) das Organ des Hörens, das Ohr, ἡ ἀκοὴ πάσας φωνὰς δέχεται Xen. Mem. 1, 4, 6; Pherecrat. in B. A. 369, ἀπεσϑίει μου τήν ἀκοήν, Hermipp. Ath. XIV, 649 c, vgl. Sopat. Ath. II, 86 a; Plat. Tim. 33 c; τὰς ἀκοὰς ἀποφράττειν Luc. Philop. 1.; so übertr. ξένους λόγους μολεῖσϑαι εἰς ἀκοὴν ἐμήν, wie wir: werden mir zu Ohren kommen, Aesch. Prom. 692; ὀξεῖαν λόγοις ἀκοὴν διδούς, ein scharfes Ohr leihen, Soph. El. 30; vgl. τὰς ἀκοὰς ἀνατιϑέναι τινί Pol. 24, 5. – 3) das Gehörte, Gerücht, ἀκοῇ κλύειν Soph. Phil. 1348: ἀκοῇ εἰδέναι Thuc. 1, 4; Plat. oft, z. B. Tim. 23 a; Dem. 22, 13; so ἀκοῇ ἱστορέων Her. 2, 29; παραλαβεῖν 2, 148 ( ὁπόσων ἀκοὴν παρεδεξάμεϑα Tim. 23); ὅσον ἐπὶ μακρότατον οἷοί τ' ἐγενόμεϑα ἀκοῇ ἐξικέσϑαι 4, 16; τὰ ἀκοῇ λεγόμενα Thuc. 1. 23; ἔλεγε ἀκοῇ Her. 4, 16, wie Eur. I. T. 811; τὰς ἀκοὰς τῶν προγεγενημένων παρ' ἀλλήλων δέχονται, die Traditionen über die früheren Ereignisse, Thuc. 1, 20; ἐξ ἀκοῆς περί τινος λέγειν Phaed. 61 d; ἀκ. παλαιά Tim. 20 d; σκοτειναὶ ἀκοαί Criti. 109 e; ὄψεις καὶ ἀκοαί im plur., Theaet. 156 b; ἀκοήν, nach Hörensagen, Paus 5, 12, 1; ἀκοὴν μαρτυρεῖν, bezeugen, was man gehört hat, Is. 6, 53; Dem., nach dem nur τεϑνεῶτος οὐ ζῶντος ἀκ. μαρτ. erlaubt war, 46, 7; so ἀκοὴν τῶι' τετελευτηκότων διαμαρτυρεῖν 44, 55 u. ähnlich ἀκοὴν μηδεμίαν προςάγειν πρὸς τὸν ἀγῶνα, sich nicht auf ein Gerücht berufen, 57, 4; Pind. P. 1. 83 ἀκοὴ ἀστῶν βαρύνει, der Ruf bei den Bürgern. – S. auch ἀκουή.
-
2 ἀπεσθίω
Aἀπέδομαι Ar.Av.26
: [tense] aor. part. : [tense] pf. :—[voice] Pass., [tense] aor. 1ἀπηδέσθην Pl.Com.138
: [tense] pf.ἀπεδήδεμαι Arist.HA 591a5
:—eat, gnaw off,τοὺς δακτύλους Hermipp. 24
, cf. Ar.Av.26;ἀπεσθίει μου τὴν ἀκοήν Hermipp.52
;τίς τὴν κεφαλὴν ἀπεδήδοκεν τῆς μαινίδος; Ar.Ra. 984
;ἀπεσθίελ τὴν ῥῖνα τἀνθρώπου D.25.61
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπεσθίω
-
3 ἀπ-εσθίω
ἀπ-εσθίω (s. ἐσϑίω), abessen, fut. ἀπέδεσϑαι Ar. Av. 26; τὴν ῥῖνα ἀνϑρώπου Dem. 25, 61; μοῦ τὴν ἀκοήν Hermipp. bei Ath. XIV, 649 b, der es auch für μὴ ἐσϑίειν aus Theopomp. com. anführt.
-
4 ἀκοή
A hearing, sound heard,ἕκαθεν δέ τε γίγνετ' ἀ. Il.16.634
.2 thing heard, tidings, μετὰ πατρὸς ἀκουὴν ἱκέσθαι, βῆναι, Od.2.308, 4.701; κατὰ τὴν Σόλωνος ἀκοήν according to Solon's story, Pl.Ti. 21a; report, Pi.P.1.84,90; ἀ. σοφοῖς thing for wise men to listen to, ib.9.78; ἀκοῇ ἱστορεῖν, παραλαβεῖν τι by hearsay, Hdt.2.29, 148;ἐπίστασθαι Antipho 5.67
, Th. 4.126;ἐξ ἀκοῆς λέγειν Pl.Phd. 61d
; τὰς ἀ. τῶν προγεγενημένων traditions, Th.1.20;ἀκοαὶ.. λόγων Id.1.73
; ἀκοὴν μαρτυρεῖν, προσάγειν, give, bring hearsay evidence, D.57.4;βαρὺν.. ἀκοῆς ψόφον AP6.220
(Diosc.); ἐκ γὰρ ἀκουῆς οἰκτίρω σε ib.7.220 (Agath.).II sense of hearing, Hdt.1.38, etc.; joined with ὄψις, Pl.Phd. 65b, etc.;οἷς ὦτα μέν ἐστιν, ἀκοαὶδὲ οὐκ ἔνεισιν Ph.1.474
.2 act of hearing, ἐς ἀκοὰν ἐμήν to my hearing, my ear, A.Pr. 689;γᾶρυν ἀραρεῖν ἀκοαῖσι Simon. 41
;ὀξεῖαν ἀ... λόγοις διδούς S.El.30
;ἀκοῇ κλύειν Id.Ph. 1412
; ἀκοαῖς δέχεσθαι, εἰς ἀκοὰς.. ἥκειν, E.IT 1496, Ph. 1480;δι' ἀκοῆς αἰσθάνεσθαι Pl.Lg. 900a
; ἀκοὴν ὑπειπών demanding a hearing, E.HF 962;τοῖς ἀκροάμασι τὰς ἀ. ἀνατεθεικώς Plb.24.5.9
.3 ear,ὀππάτεσσι δ' οὖδεν ὄρημ', ἐπιρρόμβεισι δ' ἄκουαι Sapph.2.12
, cf. A.R.4.17;ἀπεσθίει μου τὴν ἀ. Hermipp.52
, cf. Pherecr.199; δυσὶν ἀκοαῖς κρίνειν with two ears, Arist.Pol. 1287b27, cf. Pr. 960a30, Call.Fr.106.5.III hearing, listening to,ἀκοῆς ἄξιος Pl.Tht. 142d
; εἰς ἀκοὴν φωνῆς within hearing of.., D.S.19.41.V in pl., place where supernatural voices are heard, IG4.955.10 (Epid.), Marin.Procl.32;αἱ ἀ. τοῦ θεοῦ Aristid.Or.47(23).13
. -
5 ἀντιλαμβάνω
A receive instead of,χρυσοῦ δώματα πλήρη τᾶς ἥβας ἀ. E.HF 646
(lyr.); mostly without a gen., receive in turn,Thgn.
108;κἂν.. ᾖ σώφρων.. σώφρον' ἀντιλήψεται E.Andr. 741
;ἡδονὴν δόντας.. κακίαν.. ἀ. Th.3.58
; b40; ἀ. ἄλλην [χώραν] seize in return, get instead, Th.1.143;ἀ. ἄλλους τινάς X.Cyr.5.3.12
, cf. 8.7.16;χάριτα AP6.191
([place name] Longus).II mostly in [voice] Med., with [tense] pf. [voice] Pass.- είλημμαι Lys.28.15
, Pl.Prm. 130e: c. gen., lay hold of,σαπροῦ πείσματος ἀντελάβου Thgn.1362
;ἄκρου τοῦ στύρακος ἀ. Pl.La. 184a
, cf. Prt. 317d,al.; τῇ ἀριστερᾷ ἀ. τοῦ τρίβωνος ib. 335d; φιλίου χωρίου ἀ. gain or reach it, Th.7.77, cf. Ar.Th. 242: abs.,- όμενος Th.3.22
. b. metaph.c.gen., lay hold of, τῆς σωτηρίας, τῆς ἐλευθερίας, τοῦ ἀσφαλοῦς, Id.2.61,62,3.22; lay claim to,τοῦ θρόνου Ar.Ra. 777
, 787;τοῦ πατρικοῦ μέρους BGU648.10
(ii A.D.).2 help, take part with, assist,οὐκ ἀντιλήψεσθ'; E.Tr. 464
; of persons, ἀ. Ἑλλήρων to take their part, D.S.11.13;ἀ. τῶν ἀσθενούντων Act.Ap.20.35
, etc.: abs., Th.7.70:— also in [voice] Pass., ἀντειλημμένη having received help, BGU1105.21 (Aug.), al.3 take part or share in a thing, take in hand,τῶν πραγμάτων X.Cyr.2.3.6
, D.1.20, etc.;τοῦ πολέμου Isoc.6.101
;τῆς θαλάττης Plb.1.39.14
;τῆς Ἀφροδίτης Alex.219.15
;τῆς παιδείας Pl.R. 534d
; ἀ. τοῦ λόγου seize on the conversation (to the interruption of the rest), ib. 336b: abs.,ἀρχόμενοι πάντες ὀξύτερον ἀ. Th.2.8
, cf. 8.106.4 take hold of for the purpose of finding fault, reprehend, attack, , cf. R. 497d, etc.; τοῦδε ἀντιλαβώμεθα let us attack the question, Id.Tht. 169d; ἀ. ὡς ἀδύνατον.. to object that.., Id.Sph. 251b: abs., Id.Grg. 506a.5 take fast hold of, i.e. captivate,ὁ λόγος ἀντιλαμβάνεταί μου Id.Phd. 88d
, cf. Prm. 130e, Luc.Nigr.19.6 of plants, take hold, Thphr.HP4.1.5; of scions, unite, CP1.6.4.7 grasp with the mind, perceive, apprehend, Pl.Ax. 370a; noted as an obsol, word for συνίημι by Luc.Sol.7:—so of the senses, ἀ. κατὰ τὴν ἀκοήν, ὀσφρήσει, S.E.P.1.50,64, cf. Phot.p.148R., Alex.Aphr.in Top.103.1, al.III in [voice] Med. also, hold back,ἵππου τῷ χαλινῷ X.Eq.10.15
, cf. Arist.MM 1188b6; interrupt, Aud. 802b26.IV [voice] Act. in sense of [voice] Med., Alex.Aphr.Pr.1.38.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀντιλαμβάνω
См. также в других словарях:
ξενίζω — (ΑΜ ξενίζω, Α ιων. και επικ. τ. ξεινίζω) [ξένος] 1. υποδέχομαι κάποιον ξένο και τόν περιποιούμαι, φιλοξενώ (α. «τὸν μὲν ἐγὼ... εὖ ἐξείνισσα», Ομ. Οδ. β. «ἀπικόμενος δὲ ἐξεινίζετο ἐν τοῑσι βασιληΐοισι ὑπό τοῡ Κροίσου», Ηρόδ.) 2. προκαλώ έκπληξη ή… … Dictionary of Greek